Önmagában nem adózási kérdés, hogy jár vagy nem jár valamilyen juttatás a munkavállalónak, ezt a munkáltató dönti el. A munkáltató juttatásainak – többek között a ruházati kellékek juttatásának – adómentessége pedig az szja-törvény 4. § (2a) bekezdése és az 1. számú melléklet 8.8., 8.24. és 9.2. alpontjainak rendelkezései alapján határozható meg. Ezek értelmében a következőket kell figyelembe venni:

– „Nem keletkezik bevétel…valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve azt is, ha ez iskolarendszeren kívüli képzés, betanítás, valamint a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítása), abban az esetben sem, ha a dolog, a szolgáltatás személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő hasznosítás, használat, igénybevétel mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú hasznosítás, használat, igénybevétel, kivéve, ha e törvény a hasznosítást, használatot, igénybevételt vagy annak lehetőségét adóztatható körülményként határozza meg….”

– Adómentes … „a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszköz, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök;”

– Adómentes … „a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék”;

„Munkaruházati termék:

a) a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai;

b) az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetőleg a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következik be…”

A védőeszközökre vonatkozó jogszabály a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény, amely kötelezően előírja, hogy a veszélyforrások ellen védelmet nyújtó egyéni védőeszközöket meg kell határozni, azokkal a munkavállalókat el kell látni, használatukra ki kell oktatni és használatukat meg kell követelni.

Az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés érdekében a munkakörülmények folyamatos javítására törekedve, a munkáltató köteles biztosítani a védőeszközök rendeltetésszerű használhatóságát, védőképességét, kielégítő higiéniés állapotát, szükséges tisztítását, karbantartását, javítását, pótlását. Mindezeket a munkavállaló meg is követelheti.

Egyéni védőeszköznek minősül minden olyan eszköz (beleértve annak bármely kiegészítését, segédeszközét), amelyet a munkavállaló azért visel vagy tart magánál, hogy az a munkavégzésből, a munkafolyamatból eredő kockázatokat az egészséget nem veszélyeztető mértékűre csökkentse. A védőeszköz személyes használatra szolgál, kihordási ideje nincs.

Amennyiben a munkavégzés körülményei megkívánják, hogy valamely védőeszközt többen is használjanak, megfelelő intézkedéseket kell tenni annak biztosítására, hogy az ilyen használat ne jelentsen egészségügyi vagy higiénés kockázatot a használók számára. A védőeszközt a munkáltatónak ingyenesen kell biztosítania, továbbá karbantartás, tisztítás, javítás vagy csere útján gondoskodnia kell arról, hogy a védőeszköz használható, valamint megfelelő higiénés állapotban legyen.

Mindezek alapján a munkáltatónak kell mérlegelnie, hogy az irodában dolgozó alkalmazottnak történő papucsjuttatás megfelel-e az adómentesség feltételeinek.

forrás: www.adozona.hu